fogoly [ otthon, felejtős, polc, képek ]

Oct 04, 2026

Erósz-óda (Szoph. Ant. 781–800) felező tizenkettesben

A kardalt ütemhangsúlyos felező tizenkettesben fordítottam: minden sor 12 szótag, a közepén metszettel (6|6), és a sorok párosával rímelnek. Mintának a felező tizenkettes asszonánccal dolgozó, népiesebb változatát vettem, főleg azért mert ez lényegesen könnyebb, mint folyamatosan tisztán rímelni, és mert ez az első ilyen próbálkozásom.

A kar thébai vénekből áll. Közvetlenül az óda előtt Kreón és a fia, Haimón vitatkoznak: Kreón halálra ítélte Antigonét, mert a tilalma ellenére eltemette a bátyját, Polüneikészt, Haimón pedig, aki Antigoné jegyese, a lány mellé áll. A vita apa és fiú között egyre jobban eldurvul, végül Haimón kirohan. Ezt látva a kar Erószt hibáztatja: ő képes elvenni még az igazak eszét is, és ő a hibás a vérrokonok közötti viszályért is, ti. apa és fiú között. A „szép nászú ara” Antigoné, és a szeméből sugárzó vágy győz a fiú apja iránti elhivatottsága fölött, mivel a vágy szinte akkora hatalmas úr, mint a nagy törvények.

Szophoklész: Antigoné 781–800 (szöveg: F. Storr, Loeb Classical Library, 1912; kolometria: C. Neri, Bologna 2018 alapján)

Ἔρως ἀνίκατε μάχαν,                 στρ. α΄
Ἔρως, ὃς ἐν κτήμασι πίπ-
    τεις, ὃς ἐν μαλακαῖς παρει-
    αῖς νεάνιδος ἐννυχεύεις,
φοιτᾷς δ᾽ ὑπερπόντιος ἔν τ᾽         (785)
ἀγρονόμοις αὐλαῖς·
    καί σ᾽ οὔτ᾽ ἀθανάτων
    φύξιμος οὐδεὶς οὔθ᾽
ἁμερίων σέ γ᾽ ἀνθρώ-
πων. ὁ δ᾽ ἔχων μέμηνεν.             (790)

σὺ καὶ δικαίων ἀδίκους              ἀντ. α΄
φρένας παρασπᾷς ἐπὶ λώ-
    βᾳ, σὺ καὶ τόδε νεῖκος ἀν-
    δρῶν ξύναιμον ἔχεις ταράξας·
νικᾷ δ᾽ ἐναργὴς βλεφάρων            (795)
ἵμερος εὐλέκτρου
    νύμφας, τῶν μεγάλων
    πάρεδρος ἐν ἀρχαῖς θεσ-
μῶν. ἄμαχος γὰρ ἐμπαί-
ζει θεός, Ἀφροδίτα.                 (800)

Erósz, ki csatában | mindig¹ győzedelmes,
ki ráborulsz arra, | ami mienk 's kedves².
Erósz³, ki az ifjú | lány puha orcáján
éjente virrasztasz, | csatangolsz határán⁴
pásztortanyáknak és | túl a tengereken,
ki elől nem futhat | örökkélő egy sem,
's tünékeny ember is | hiába rejtőzik⁵,
kit te elejtettél⁶, | tébolyban vergődik.

Az igazak szívét⁷ | magad rántod félre,
gyalázatuk felé, | a bűn fertőjébe⁸.
Vérrokonok⁹ között, | te szítod¹⁰ e viszályt.
De szép nászú ara, | szeméből fénylő¹¹ vágy
győzedelmeskedik, | nagy törvények mellett
az uralkodásban, | társként¹² foglal helyet.
Ki ellen akárki | hiába csatázik¹³,
Aphrodité¹⁴ velünk¹⁵ | kénye szerint¹⁶ játszik.

Jegyzetek

A számozott jegyzetekben a + azt jelöli, ami nincs benne a görögben, a vers kedvéért került oda, a − azt, ami kimaradt, a ~ pedig azt, amit átértelmeztem.

1. + ἀνίκατε - (le)győzhetetlen, ilyen módon a "mindig győzedelmes" logikus megfordítás lenne, de a "mindig" kicsit olyan, mintha ἀεί lenne a szövegben, ezért az én hozzáadásomnak tekintem. ↩
2. + Capettini olvasatát követem: a κτήματα itt nem vagyon (Jebb) vagy nyáj (Griffith), hanem a szeretteink, akik a „mieink”. Lásd E. Capettini, „Eros' Attack on Κτήματα: A Note on Sophocles, Antigone 782”, The Classical Quarterly 68.2 (2018), 408–414. ↩
3. ~ ὃς-ként van előhívva és nem név szerint, de igazából csak lejjebb csúsztattam egy sorral a nevet. ↩
4. + saját hozzáadás, de belefér a szövegkörnyezetbe: a „határ” a falu körüli földeket is jelenti, ami közel áll az ἀγρονόμοις („mezei, a földeken lakó”) jelentéséhez. ↩
5. ~ eredetiben "οὔτ᾽ ἀθανάτων φύξιμος οὐδεὶς οὔθ᾽ ἁμερίων σέ γ᾽ ἀνθρώπων", se halhatatlan, se halandó ember nem menekülhet előled. A se ... se ... szerkezetet két sorra bontottam, és a rím kedvéért a menekülésből (φύξιμος) rejtőzés lett. ↩
6. ~ „ὁ δ᾽ ἔχων μέμηνεν”, szó szerint: „aki bír téged, az őrült”. A görögben az ember „bírja” Erószt, nálam fordítva: Erósz ejti el az embert, mert az előző sor menekülése felől így folytatódik a kép. A μέμηνεν perfectum, az őrület már beállt állapot, ezt a jelen idejű „tébolyban vergődik” adja vissza, a vergődés viszont már az én hozzáadásom. ↩
7. − σὺ καὶ … σὺ καὶ: a „még … is” (καί) kimaradt, és a „te is … te is” ismétlésből csak a magad … te maradt. ↩
8. ~ / + / − ἀδίκους - klasszikusan mint gazság, de az nem jött ki pont, szóval keresztények leszünk. Ezzel viszont elveszett egy szójáték: a δικαίων ἀδίκους ugyanarra a tőre épít (igaz / igaztalan), Erósz az igazakat igaztalanná teszi. A magyarban megvolna a pár, de a bűn szótagszámra pont kijött, és jobban is szólt, ezt a veszteséget vállalom. A „fertő” már tisztán az én hozzáadásom: „a bűn fertője” állandósult kifejezés, ezért került a bűn mellé (mellesleg asszonánc). Az „ἐπὶ λώβᾳ” (szó szerint: „gyalázatukra”) a „gyalázatuk felé”-ben van benne. ↩
9. − ἀνδρῶν: a „férfiak” kimaradt. ↩
10. ~ „ἔχεις ταράξας”, szó szerint: „felkavartad (és most is fel van kavarva)”. Ez körülírt perfectum: a viszály már kitört, de még tart, épp most zajlik a színpadon, ezért a jelen idejű „szítod” is megállja a helyét. ↩
11. ~ ἐναργής: „nyilvánvaló, szemmel látható, kézzelfogható”. A „fénylő” ebből a láthatóságot viszi tovább, ragyogásként. ↩
12. ~ A „τῶν μεγάλων πάρεδρος ἐν ἀρχαῖς θεσμῶν” a darab egyik ismert szövegkritikai kereszthelye: a metrum nem felel meg pontosan a strófa megfelelő sorainak, és az értelme is vitatott, ezért egyes kiadók romlottnak tartják, mások javítják. Én a hagyományozott szöveget fordítottam, ahogy Storr is közli: a vágy „a nagy törvények mellett ülő társ a hatalomban”. ↩
13. − γάρ: a „mert” kimaradt; az ἄμαχος egy egész mellékmondat lett (akárki, hiába). ↩
14. − θεός: az „istennő” kimaradt, csak a név maradt. ↩
15. + az ἐμπαίζει („játszik valamivel / valami között”) kiegészítést kíván, de a görög nem mondja meg, kivel vagy mivel játszik. A „velünk” az én kitöltésem: ebben a mondatban nincs „mi” (pl. ἡμῖν). Szerintem viszont a kar itt magáról a darabról és mindenkiről beszél, aki benne van, saját magát is beleértve. ↩
16. + ἐμπαίζει csak annyi, hogy „játszik”; a „kénye szerint” az én értelmezésem. ↩